A Lélek ajándékai

Előfordul, hogy az evangéliumot olyan nyelven kellene megosztanunk, amelyet nem ismerünk. Ekkor az Úr megáldhat bennünket azzal a képességgel, hogy ki tudjuk fejezni magunkat azon a nyelven. Nagyon sok misszionárius részesült a nyelvek ajándékában (lásd a fejezetben található képet). Példaként hozhatjuk fel Alonzo A. Hinckley elder történetét, aki Hollandiában volt misszionárius, és annak ellenére, hogy sokat imádkozott, és szorgalmasan tanulta a nyelvet, csak nagyon keveset értett és beszélt hollandul. Egyszer bekopogott egy házhoz, ahol már korábban is járt. Egy asszony nyitott ajtót, aki nagyon mérgesen beszélt vele. Természetesen hollandul. A legnagyobb csodálkozására azonban minden egyes szót megértett, és erős vágyat érzett arra, hogy megossza vele a bizonyságát. Tisztán, érthetően elkezdett hollandul beszélni. Amikor azonban elment, hogy bemutassa hollandtudását a misszióelnökének, a képesség már elhagyta őt. Sok hithű egyháztag részesült a nyelvek ajándékának áldásában. (Lásd Joseph Fielding Smith, Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 2:32–33.)

Ezt az ajándékot akkor nyerhetjük el, amikor nem beszélünk egy nyelvet, de meg kell kapnunk egy fontos üzenetet Istentől. Egyszer például David O. McKay elnök nagyon szeretett volna tolmács nélkül szólni az új-zélandi szentekhez. Azt mondta nekik, reméli, hogy az Úr áldásával meg fogják érteni, amit mond. Angolul beszélt. Üzenete mintegy negyven perc hosszú volt. Miközben beszélt, könnybe lábadt szemükből és tekintetükből kiolvashatta, hogy szavai eljutottak hozzájuk. (Lásd Answers to Gospel Questions, 2:30–31.)

Ha az egyház vezetői elhívnak bennünket, hogy fordítsuk le az Úr szavát, olyan ajándékban részesülhetünk, melynek segítségével képességeinket meghaladva tudunk majd fordítani. A többi ajándékhoz hasonlóan ezt is úgy nyerhetjük el, ha igazlelkűen élünk, szorgalmasan tanulunk és imádkozunk. Ha megtesszük ezeket a dolgokat, az Úr égető érzést kelt bennünk a fordítás helyességét illetően (lásd T&Sz 9:8–9). Joseph Smith rendelkezett a fordítás ajándékával, amikor lefordította a Mormon könyvét. Ez az ajándék csak akkor volt vele, amikor összhangban volt a Lélekkel.

Vannak, akik abban az áldásban részesültek, hogy megértik az embereket, és képesek bölcsen az életünkre vonatkoztatni az evangélium tantételeit. Megmondták nekünk:

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól” (Jakab 1:5–7).

Az Úr arra figyelmeztetett: „Ne gazdagságra törekedjetek, hanem bölcsességre, és íme, Isten rejtelmei feltárulnak előttetek” (T&Sz 6:7).

Mindenki, aki olyanná válik, mint Mennyei Atyánk, végül birtokába jut minden tudásnak. Isten tudását és törvényeit a Szentlélek nyilatkoztatja ki (lásd T&Sz 121:26). Nem szabadulhatunk meg, ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a törvényeket (lásd T&Sz 131:6).

Az Úr kinyilatkoztatta: „És ha valaki több tudásra és intelligenciára tesz szert ebben az életben, szorgalom és engedelmesség által, mint valaki más, akkor annyi előnye lesz az eljövendő világban” (T&Sz 130:19). Az Úr megparancsolta nekünk, hogy amennyit csak lehet, tanuljunk meg munkájáról. Azt szeretné, hogy minél több ismeretünk legyen a mennyekről, a földről, a megtörtént és az eljövendő dolgokról, a hazánkban és a külföldön zajló eseményekről (lásd T&Sz 88:78–79). Vannak olyanok, akik kizárólag saját tanulmányaikra támaszkodva akarnak tudást szerezni, és nem kérnek segítséget a Szentlélektől. Ők azok, akik mindig tanulnak, de sohasem jutnak el az igazság megismerésére (lásd 2 Timótheus 3:7). Amikor a Szentlélek kinyilatkoztatása által teszünk szert tudásra, az Ő Lelke szól az elménkhez és a szívünkhöz (lásd T&Sz 6:15, 22–24; 8:2; 9:7–9).

Néhány ember különleges képességet kapott, hogy elmagyarázza az evangélium igazságait, és bizonyságot tegyen azokról. Ezt az ajándékot használhatjuk akkor, amikor egy osztályban tanítunk. A szülők is ezen ajándék által taníthatják gyermekeiket. Ez az ajándék segítségünkre van, hogy amikor másokat tanítunk, azok megérthessék az evangéliumot.

Ezt az ajándékot azok a próféták és apostolok kapták meg, akiket arra hívtak el, hogy Jézus Krisztus különleges tanúi legyenek. Ezt az ajándékot azonban mások is elnyerhetik. Minden ember rendelkezhet bizonysággal a Szent Lélek suttogásai által. David O. McKay elnök azt mondta: „Megadatik néhányaknak, mondja az Úr a Tan és a szövetségekben, hogy a Szentlélek által megtudják: Jézus Istennek a Fia, és hogy Ő keresztre feszíttetett a világ bűneiért [lásd T&Sz 46:13]. Ezekre utalok, akik szilárdan állnak a kinyilatkoztatás szikláján abban a bizonyságban, amelyet a világnak tesznek” (Az egyház elnökeinek tanításai: David O. McKay [2003]. 179.).

A Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően megtudhatjuk az igazat. Ha tudni szeretnénk, hogy valaki igazat mond-e, vagy sem, imában meg kell kérdeznünk hittel az Urat. Ha igaz, akkor az Úr megnyugtatja gondolatainkat (lásd T&Sz 6:22–23). Ezzel a módszerrel tudhatjuk meg azt is, hogy valaki más, akár maga a próféta, valóban kinyilatkoztatásban részesült. Nefi azt kérte az Úrtól, hogy saját maga is láthassa, érezhesse és tudhassa, hogy atyja álma igaz (lásd 1 Nefi 10:17–19).

A prófétálás ajándékával azok rendelkeznek, akik igaz kinyilatkoztatásban részesülnek a múltról, a jelenről vagy a jövőről. A próféták nyerik el ezt az ajándékot, de mi is megkaphatjuk, hogy segítségünkre legyen életünk irányításában (lásd 1 Korinthusbeliek 14:39). Kaphatunk kinyilatkoztatásokat Istentől saját magunk számára és az elhívásainkkal kapcsolatban, de sohasem az egyházra vagy annak vezetőire vonatkozóan. A mennyei renddel szemben áll az, ha egy ember olyan személyt illetően kap kinyilatkoztatást, aki felett nem elnököl. Ha valóban rendelkezünk a prófétálás ajándékával, akkor nem kapunk olyan kinyilatkoztatást, amely nincs összhangban azzal, amit az Úr mondott a szentírásokban.

Vannak, akiknek a gyógyításhoz, másoknak pedig a gyógyuláshoz van hitük. Mindannyian gyakorolhatjuk a gyógyulásba vetett hitet, amikor betegek vagyunk (lásd T&Sz 42:48). Sokan azok közül, akik viselik a papságot, rendelkeznek a betegek gyógyításának ajándékával. Mások pedig megkaphatják azt a tudást, hogyan kell a betegségeket meggyógyítani.

Az Úr számos alkalommal csodálatos módon áldotta meg népét. Amikor a pionírok Utahban legelőször bevetették a földjüket, a sáskák óriási pusztítást végeztek. A pionírok az Úrhoz fohászkodtak, hogy mentse meg a termést, Ő pedig sirályokat küldött, és azok felfalták a sáskákat. Amikor segítségre van szükségünk, és hittel kérünk, az Úr csodákat tesz, ha azzal a javunkat szolgálja (lásd Máté 17:20; T&Sz 24:13–14).

Járed fivérének hatalmas hite volt, melynek köszönhetően más ajándékokat is kapott. Oly nagy volt a hite, hogy a Szabadító megjelent neki (lásd Ether 3:9–15). Hit nélkül nem kaphatunk más ajándékokat. Moróni azt ígérte: „…aki hisz Krisztusban, semmiben nem kételkedve, akkor az amely dolgot Krisztus nevében kér az Atyától, az megadatik neki” (Mormon 9:21). Törekedjünk hitünk gyarapítására, fedezzük fel ajándékainkat, és használjuk azokat.

Vannak olyan emberek, akiknek nincs hitük, és tagadják a Lélek ajándékainak létezését. Moróni így szólt hozzájuk:

„És még ezt is nektek mondom, akik tagadjátok Isten kinyilatkoztatásait, és azt mondjátok, hogy már megszűntek ezek, hogy nincsenek kinyilatkoztatások, sem próféciák, sem gyógyítás, sem nyelveken szólás vagy nyelvek tolmácsolása;

Íme, azt mondom nektek, hogy nem ismeri Krisztus evangéliumát az, aki tagadja ezeket a dolgokat; bizony, nem olvasta a szentírásokat; de ha igen, akkor nem érti azokat” (Mormon 9:7–8).